Gyakorlott albérlő vagyok. Az egyetem kollégiumába esélyem se volt bejutni, 4 év alatt az 5. albérletet koptatom. Minden alkalommal összeálltam idegenekkel és többen együtt vettünk ki egy nagyobb lakást.
Volt már bérlőtársam jogász, informatikus és gyógypedagógus is, jelenleg pedig egy közgazdásszal lakom együtt. Én is gazdasági-pénzügyi szakon vagyok. Késhegyre menő pénzügyi vitákat folytatunk, szinte mindenről. És nagyon élvezzük ezeket, sokat tanulunk a másik álláspontjából.
Minap a gépjármű lízing volt terítéken. Természetesen most sem passzolt a szó: én azt állítottam, hogy egy cég számára a legideálisabb a nyílt végű pénzügyi lízing, bérlőtársam pedig az operatív lízing konstrukciót tartotta a favoritnak. Elmondta, hogy gyakornokként dolgozik egy olyan cégnél, aki a FLOTTAUTO Lízing Kft. tartós lízing szolgáltatását veszi igénye hosszú évek óta, így közelről ismeri a konstrukciót.
Én azzal érveltem, hogy a nyílt végű lízing esetében a futamidő végén a lízingbevevő nagyon kedvező áron tudja megvenni a járművet vagy kijelölheti a vevő személyét. Erre mondatomra azonnal, szinte vércseként csapott le vitapartnerem. Szerinte éppen ebben van a nyílt végű pénzügyi lízing legnagyobb kockázata. Ugyanis a vételár sok esetben köszönő viszonyban sincs a jármű valós értékével. Ez pedig egy esetleges hatósági ellenőrzés során nagyon komoly kockázatot jelent.
Szerinte az operatív lízing, ismertebb nevén a tartós bérlet esetében ez a rizikó tényező fel sem merül, hiszen az üzembentartó a futamidő végén nem vásárolja meg a lízingszerződés tárgyát. Éppen ezért a havonta fizetendő bérleti díj is sokkal kedvezőbb, mint lenne a pénzügyi lízing esetében.
El kellett ismernem: ezt a vitát a lakótársam nyerte.