Még az egyetemen ismerkedtem meg Ádámmal (nevezzük így), aki egy darabig az egyik barátnőmmel alkotott egy párt, így mi is elég jó barátok lettünk. Amikor szakítottak, én segítettem neki másik albérletet keresni, mivel addig ugye együtt laktak. Hát, mit ne mondjak, nem volt egy egyszerű menet: határozottan kijelenthetem, hogy elképesztő árakkal találtuk szembe magunkat, amikhez mérten a kínálat nagyon nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. Az ár-érték arány olyan szinten elcsúszott, hogy már-már nevetséges volt. Az elején még szörnyülködtünk, majd amikor a 10. albérletet néztük meg, horror áron, már csak nevetni tudtunk kínunkban. Mivel Ádám nem tudott kivenni 150 ezerért egy 40 négyzetméteres albérletet a gyakornoki fizetéséből – és valójában nem is akart ekkorát, ennyiért -, már kezdtük feladni, és ott tartott, hogy haza kell költöznie, az ország másik felébe, ami azzal járt volna, hogy az egyetemnek a célegyenesben vége. Mindezek mellé, még a szakítás is megviselte, ami elég csúnyára sikeredett, így nagyon padlóra került. Ekkor végre nagy szerencsénk lett, mert egy rokonom úgy döntött, kiadja az egyik lakását, és “megszereztem” Ádámnak, baráti áron, úgyhogy végre lett egy jó kis albérlete, ahová be tudott költözni. Mindig megbízhatónak ismertem, soha nem hagyott cserben, így kétségem sem volt afelől, hogy ez most sem lesz másképp. Reméltem, hogy ez kicsit javít majd a hangulatán, és hamarosan túlteszi magát a történteken. Az első két hónapban minden rendben volt, de a harmadikban nem tudta kifizetni a teljes bérleti díjat. Persze, nem akadt fenn ezen senki, kevesebbet is dolgozott, azt mondta, és a következő alkalommal pótolta a hiányt. Hamarosan rájöttem azonban, hogy rengeteget költ alkoholra. Tudtam, és láttam, hogy bulik alkalmával nem fogja vissza magát, de azt nem, hogy otthon is elég sokat iszik, és már az egyetemen sem teljesített olyan jól, mert majdnem mindig másnapos volt. Rá kellett jönnöm, hogy alkoholista lett. Nagyon rossz látni, amikor egy olyan embert látsz csúszni lefelé a lejtőn, aki nagyon közel áll hozzád.
Elkezdtem olvasgatni a neten, mert segíteni akartam rajta. Így találtam rá a felepulok.hu weboldalára, aminek már a neve is igencsak beszédes. Ez egy rendkívül barátságos addiktológiai központ, ami nem szokványos alapokon nyugszik, mint megtudtam. Ugyanis az alapító tagok egy család tagjai, a szülők és a gyerekük. Apa és fia szintén megküzdöttek az alkoholizmussal, és egyéb függőségekkel, így ők igazán megértik, hogy min megy keresztül egy függő. Míg az anya, pontosan tudja azt, hogy egy ilyen állapot a család többi tagjának sem könnyű, ők is ugyanúgy szenvednek az alkoholizmustól, csak másképp. Emiatt egyből nagyon szimpatikus lett az egész, hiszen ennél hitelesebb nem is lehetne. Ki más tudná jobban megérteni a függőséget, mint olyan emberek, akik maguk is átélték a nehézségeit?! Mellettük pedig egy pszichiáter orvos is segíti azokat, akik le akarnak szokni az alkoholról.
Az oldalon böngészve találtam egy bejegyzést az alkoholizmus fokozatairól. Tudni szerettem volna, hogy milyen rossz a helyzet Ádámnál, hogy hatékonyan tudjak segíteni. Eléggé megijedtem, ugyanis összesen 3 fokozatot különböztetnek meg, és ő bizony, már elérte, ekkorra a 3. típusba tartozott. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen iszik, viszonylag kontrolláltan, de alkalomadtán túltolja, és rendesen lerészegedik – például, ha buli van. Nem akartam, hogy teljesen irányíthatatlan legyen a dolog, és mindenképpen eltökéltem, hogy ha törik, ha szakad ráveszem Ádámot, hogy vonuljon be elvonóra ebbe a központba.
Előtte még utánanéztem a módszereiknek is. A terápia, vagy kezelés, a Minnesota-modell mentén zajlik. Ez azt jelenti, hogy az alkoholizmust betegségként kezelik, nem pedig holmi hóbortként vagy szeszélyként, a célja pedig a teljes absztinencia elérése, különféle csoportterápiákkal és egyéb programokkal. Állítólag ez a módszer a leghatékonyabb az alkoholizmus kezelésében, amiben egy cseppet sem kételkedtem, hiszen biztos voltam benne, hogy nem véletlenül ez alapján történik a “gyógyítás”. És ennek keretein belül van lehetőség van beszélgetni, már gyógyult, volt-alkoholistákkal, akik szintén nagyon sokat tudnak segíteni a tapasztalataikkal. Arról nem is beszélve, hogy elképesztő motiváló lehet látni, hogy van kiút, és nincs egyedül az ember a problémájával.
Azt akartam, hogy hatásos legyen a beszédem, úgyhogy utánanéztem a lehetőségeknek. Lehet igényelni állapotfelmérést, ahol kiderül, hogy pontosan milyen súlyos a helyzet, és milyen hosszú terápiára van szükség. Majd részt lehet venni egyéni, és családos konzultáción is, ha arra lenne igény. Erre ugyan nem volt szükség, de remek ötletnek tartom, hiszen az alkoholizmus az egy háztartásban élők problémája, nem pedig csak az egyéné.
A felepulok.hu magán addiktológiai központban van egy 28 napos felépülési program, ami bentlakásos és helyszíne a Balaton felvidék. A befizetett összeg pedig mindent fedez: az étkezéseket, a programokat, de még az utógondozást is, és természetesen a szakértői segítséget is, a nap 24 órájában. A cél pedig nyilván az, hogy ne csak egy-két napig legyenek képesek józanok maradni a betegek, hanem huzamosan, remélhetőleg egy életen át. Először kicsit tartottam attól, hogy teljesen “el vannak zárva” a program idejére a betegek, de hétvégéken van lehetőség személyesen meglátogatni őket, ami szerintem, mindenkinek óriási lelki segítség.
Bár nem titok, a weboldalon is nyilvános, hogy mennyibe kerül ez a 28 napos program, én mégis azt gondolom, hogy abszolút megéri, ha esély van arra, hogy utána egy életen át tiszta maradjon az ember, hiszen ez indíthatja el egy egészséges, függőségmentes és remélhetőleg hosszú élet útján. Elhatároztam azt is, hogy ha kell, akkor segítek abban is, hogy az anyagiak ne jelentsenek akadályt.
Visszatérve kicsit a családra, akik létrehozták ezt a központot: a fiú, Dániel, fiatalon küzdött meg az alkohol- és drogfüggőségével, de ma már nem csak, hogy a központban tevékenykedik aktívan, de pszichológiát is tanul. Azt gondoltam én is, hogy az ő példája tökéletes lesz Ádámnak, hiszen ő is épp egyetemre járt akkor. Igazam lett.
Megmutattam Ádámnak is az oldalt, hogy nézze meg, mert szüksége lenne rá. Azt mondta, hogy megfordult a fejében, hogy talán alkoholista, de azt nem gondolta volna ő sem, hogy a fentebb említett 3 szintből bármelyik is igaz lenne rá. Akkor szembesült ezzel gyakorlatilag, amikor megmutattam neki az oldalt.
Egy egész éjszakát átbeszélgettünk, míg végül úgy döntött, hogy bevállalja, ha a mi titkunk marad. Egyből jelentkezett is egy állapotfelmérésre, amit egy egyéni konzultáció követett. Ugyan az egyetemet félbeszakította ideiglenesen a gyógyulása érdekében, de megérte.
Miután kijött a központból, olyan volt, mintha kicserélték volna: minden programot élvezett, minden teljesen személyre szabott volt. Én ekkor jöttem rá, hogy tényleg mekkora nagy volt a baj. De a felepulok.hu-tól kapott segítségnek köszönhetően, az alkoholizmusa a múlté lett.