Már évekkel azelőtt, hogy elköltöztem volna, elkezdtem nézelődni az albérletek között, hogy tudjam, ha eljön a költözés ideje, körülbelül mire számíthatok. Igazából ez csak arra volt jó, hogy nyomon tudtam követni azt az eszméletlen mértékű növekedést, ami végbement az ingatlanpiacon. Na meg arra is jó volt, hogy elkeseredjek. Hiszen nem csak az albérlet, de a lakásárak is jelentősen megemelkedtek, de azt azért nem gondoltam volna, hogy egy albérlet is már-már az elérhetetlen kategóriába tartozik.
Azóta ugyan sikerült egy ismerősömön keresztül, valamivel kedvezőbb áron lakást bérelni, de még így is elég drága. Gyakran már csak úgy hobbiból, és persze, hogy legyen min felháborodjak, szoktam nézegetni a hirdetéseket és a különböző albérletes csoportokat a közösségi oldalakon. Mindig azt gondolom, hogy nem nagyon tudnak olyat mutatni, amin meglepődnék, de újra és újra találok olyan hirdetéseket, amik még viccnek is rosszak.
Nagyon gyakori újabban, hogy egy régi üzlethelyiséget adnak ki lakásként, annak ellenére, hogy nem lakhatási célra van bejegyezve. A legutolsó ilyen, amit láttam, egy 15 négyzetméteres helység volt, egy galériával, amit szó szerint csak összetákoltak. Csap és wc volt, de se konyha, se fürdőszoba, se más nem. Abba pedig inkább bele se megyek, hogy az összkép milyen volt. És ezt a csodát, ezt a kis „ékszerdobozt”, havi 100.000 forintért kínálták kiadásra. Ebben persze nem volt benne a rezsi, de az „rendkívül alacsony”. Az ehhez hasonló hirdetésekkel egyébként Dunát lehetne rekeszteni, rengeteg ilyen van, ahol nincs még wc se, de az sem ritka, hogy egy kipakolt sufnit szeretnének kiadni. Az albérletes csoportok telis-tele vannak ékszerdobozokkal, amik már egy sajátos fogalom az ingatlant keresők között: minden ide tartozik, ami elképesztő kicsi, és hihetetlen drága. Akkor is, ha amúgy a berendezés igényes.
De találkoztam ám a másik véglettel is – köztes, ideális megoldással én még nem találkoztam sajnos. Szóval ez a kiadásra szánt épület, amiről most mesélni fogok, nem más, mint az a villa, ahol annak idején az OPNI volt. Bizony, eladni nem tudták, ezért kiadásra kínálták. Pontosan nem emlékszem már a bérleti díj összegére, de olyan 10 millió forint körül lehetett, ha emlékezetem nem csal túlságosan. Persze, kíváncsi voltam nagyon a képekre, meg magára a hirdetésre is. Ebben nem írták le, hogy ez az épület a jól ismert „sárgaház” volt egykor, csak annyit, hogy egészségügyi intézmény. Bár, aki megnézi a képeket, könnyen rájöhet, hogy bizony tipikus kórház kinézete van. De az biztos, hogy a bezárás óta, sok minden nem történt azzal az épülettel. Viszont elgondolkodtatott a dolog, hogy ha valakinek van 10 milliója havonta + ugye a fenntartási költségek, akkor az az ember, miért is bérelne ingatlant? A hirdetésben viszont kiemelték, hogy a 10 millióból akár simán vissza is jöhet valamennyi, mert van egy kisebb épület is a telken, ami egykor nővérszálló volt, de az újdonsült bérlő nyugodtan kiadhatja azt, ha úgy tartja kedve.
Néha egyébként nem csak az átlagos albérleteket nézegetem, hanem a kiadó villákat is, és azt vettem észre, hogy itt is nagy emelkedések történtek, amik drága volt, az még drágább lett. Irreálisan drága.
Szóval, aki albérletet szeretne keresni – persze nem horror áron – annak nagyon résen kell lennie, és alaposan körül kell nézni, mert elképesztő nehéz egy olyan igényes, karbantartott lakás bérelni, amire nem megy rá a gatyánk is.